Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Egyesületünk 1888-ban alakult meg, Diósjenői Tűzoltó Egylet néven. Tagjai vagyunk a Nógrád Megyei Tűzoltószövetségnek. Jelenlegi taglétszámunk 32 fő. Az egyesület működésében nem volt törés, feladatát a technikai eszközök minőségi javulásával egyre szakszerűbben és hatékonyabban látja el. Az önkormányzat 1999-ben vásárolt egy IFA középkategóriájú gépjármű fecskendő. Az Ifa beszerzése előtt Zsuk típusú gépjárművel rendelkezett az egyesület. 2009-ben vásároltunk egy Mitsubishi L200-as terepjárót ami erdőtüzes gépjárműként üzemel. 2020-ban egy Ausztriai község Sankt Lorenz önkéntes tűzoltóitól vásároltunk egy Steyr 13S21 típusú nagyon jó állapotú gépjárműfecskendőt. Felmálházása (apró hiányosságokkal) a sikeres pályázatok által történik. A szertárunk fűtött, iroda és fürdő tartozik hozzá. A fecskendő megléte óta beavatkozásaink között volt lakóház, erdő, száraz fű, bozót tüzének oltása stb. Ezek nagy részét önállóan számoltuk fel. Segítjük egymás munkáját a balassagyarmati, a váci hivatásos tűzoltókkal és a rétsági és nógrádi tűzoltó egyesülettel is.
2018-ban ünnepeltük fennállásunk 130. évfordulóját.
Szeretnénk megosztani a Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület posztját (hozzászólásban a link). Nagyon hiánypótló írás, mert valóban beszélni kell erről a témáról és gondoskodni az Önkéntes Tűzoltóságok jövőjéről. Lehet, hogy talán végre eljön az az idő is, amikor a sok száz/ezer szervezet végre közösen képviseli egy közös és társadalmilag nagyon fontos ügyet, szakítva azzal a hagyományos gyakorlattal ahogyan mindenki zárt ajtók mögött próbál lobbizni csak a saját szervezete érdekében, sokszor a többiek ellenében 😏. Sok száz oldalnyi tanulmányokat lehetne készíteni a témáról, de alapvetően nem kéne újra feltalálni a spanyolviaszt, hanem körülnézni a nyugat-európai államokban és annak mintájára újraépíteni a rendszert, mert toldozgatni-foldozgatni kevés már. Az sem segít, ha valami csoda által megemelik a támogatásokat, mert valóban nem csak a pénz lenne a lényeg, hanem a társadalom hozzáállása is. Szándékosan nem térnék most ki a hivatásos tűzoltókra, mert ott talán még nagyobb baj, úgy felszerelésekben, mint bérezésben is, nagyon-nagyon sok teendője lenne az államnak ezzel kapcsolatban.
Azonban az önkéntes tűzoltóságok munkája is elvitathatatlan. Mi, a Börzsönyi Speciális Mentő- és Önkéntes Tűzoltó Egyesület még összetehetjük a két kezünket, mert a börzsönyi túrázók jelentős támogatásokat nyújtanak nekünk, és a működési költségünk is alacsonyabb: nekünk nincs szükségünk milliós védőfelszerelésekre, légzőkészülékekre, állandóan cserélendő gépekre és tömlőkre, mert nem vonulunk tüzekhez. De ott a rengeteg kicsi ám helyileg nélkülözhetetlen önkéntes tűzoltóság, akik nem tudnak olyan PR-t csinálni, hogy a közfigyelem rájuk is terelődjön és több támogatáshoz jussanak.
De miről is beszélnek a diosjenői kollegáink? Íme néhány példa arról, hogyan támogatják Nyugat-Európában az önkéntes tűzoltóságokat:
➡️ a tűzoltóságoknak adott adományok adókedvezménnyel járnak,
➡️ a munkáltató köteles elengedni a beavatkozásra induló önkéntest, és a kieső bérét jellemzően megtérítik ➡️ a munkáltatók teljes kompenzációja riasztás idejére
➡️ a felszerelést teljes egészében a település biztosítja,
➡️ hosszú szolgálat után adómentes hűség- és elismerési járadékot
➡️ adókedvezmény a magánszemély és céges adományokra
➡️ kedvezményes biztosítások
➡️ ingyenes vagy kedvezményes közlekedés
➡️ önkéntes szolgálat beszámítása egyes közszolgálati előnyökbe
➡️ gépjárműadó- és illetékmentesség a mentőegyesületek járműveire
➡️ társaságiadó-kedvezmény a mentőszervezetek támogatására
➡️ az önkéntesek bizonyos tisztségek után évente adómentes tiszteletdíjat kaphatnak
➡️ Vannak olyan országok is, ahol az önkéntes tűzoltók nem teljesen önkéntesek, hanem készenléti díjat kapnak, külön fizetést kapnak minden riasztásért, rendszeres képzési díjazásban részesülnek, nyugdíj- és biztosítási rendszerük is van (pl. Egyesült Királyság).
A mi egyesületünk nevében beszélve: nem, mi sose akartunk és nem is akarunk fizetséget a munkánkért, de a diósjenői kollégám helyesen látja: nincsen elegendő utánpótlás, és ez ellen tenni kell. Nagyobb társadalmi elismertség szükséges, és ezt a nyugat-európai felsorolt példákkal lehet elérni. Ezeket a lépéseket elsőként az államnak kell megtennie, utána pedig talán hozzáigazodik a társadalom egésze, a cégeket is beleértve, mert erre is szükség lenne.
A mi egyesületünknél én vagyok a tarhálási igazgató, azaz folyamatosan igyekszem támogatásokat szerezni a működéshez, fejlesztéshez. A jelenlegi legfontosabb projekt, hogy még egy járművet szerezzünk az egyesületnek, mert egy jármű nem elég: néha nagyon sok a párhuzamos eset, de meg is hibásodhat. A múlt héten is szervízben volt, az Ipoly-völgyi Különleges Mentők adott kölcsön egy autót, hogy szükség esetén tudjunk vonulni. Ennek érdekében rengeteget, de tényleg rengeteg céget keresek fel támogatásért, és a legszomorúbb, hogy az esetek 98%-ban még válaszra sem méltatnak. Jelenleg kifejezetten autókereskedéseket írok, de emlékszem rá amikor a mostani Hillux-ra gyűjtöttük a pénzt, az összes Vác és Kemence között lévő nagyobb cégnek, vállaltnak írtam levelet és válaszadók száma egész pontosan 0️⃣volt. Ehhez képest kisebb helyi (Börzsöny környéki) vállalkozók erejükön felül támogatták az ügyet levél nélkül is, miközben akik könnyen megtehették semennyire. Magyarországon a nagy vállalatok nem veszik a fáradságot, hogy kis egyesületüket támogassanak, inkább letudják a „kötelező” adományozást a nagy és közismert segélyszervezetek vagy alapítványok támogatásával, ahová így milliárdok futnak be, a kis egyesületekhez pedig semennyi. Nincsen ennek megfelelő kultúrája itthon, és most az államon lenne a sor, hogy az önkéntesek társadalmi elismerésével idővel majd így közvetve idővel ezen is változtasson.
Ideje lenne, hogy az állam eldöntse pontosan hogyan is képzeli a tűzoltóságok jövőjét, milyen mintát akar követni – mert jelenleg nem látni egy egyértelmű koncepciót: mindenhol akarnak állami tűzoltóságokat, de legyen minél több önkéntes tűzoltóság is. Így semmire sincs pénz.
Ideje, hogy az egyesületek is felhagyjanak az eddig gyakorlattal és széthúzás helyett közösen képviseljék a szakmai és gazdasági érdekéket, valamint a szövetségeknek is a koordinált, előremutató, javaslatokat kidolgozó szerepe is sokkal fontosabb lenne.
Köszönöm a diosjenői kollégám gondolatébresztő írását, és minden más egyesületet arra bíztatok, hogy gondolkodjon tovább, az államtól pedig, hogy legyen valódi társadalmi egyeztetés.
A börzsönyi speciális mentők nevében,
Irimie Felix
tarhálási igazgató, szolgálatvezető
@followers #öte #önkéntestűzoltó #katasztrófavédelem #tűzoltó
Azonban az önkéntes tűzoltóságok munkája is elvitathatatlan. Mi, a Börzsönyi Speciális Mentő- és Önkéntes Tűzoltó Egyesület még összetehetjük a két kezünket, mert a börzsönyi túrázók jelentős támogatásokat nyújtanak nekünk, és a működési költségünk is alacsonyabb: nekünk nincs szükségünk milliós védőfelszerelésekre, légzőkészülékekre, állandóan cserélendő gépekre és tömlőkre, mert nem vonulunk tüzekhez. De ott a rengeteg kicsi ám helyileg nélkülözhetetlen önkéntes tűzoltóság, akik nem tudnak olyan PR-t csinálni, hogy a közfigyelem rájuk is terelődjön és több támogatáshoz jussanak.
De miről is beszélnek a diosjenői kollegáink? Íme néhány példa arról, hogyan támogatják Nyugat-Európában az önkéntes tűzoltóságokat:
➡️ a tűzoltóságoknak adott adományok adókedvezménnyel járnak,
➡️ a munkáltató köteles elengedni a beavatkozásra induló önkéntest, és a kieső bérét jellemzően megtérítik ➡️ a munkáltatók teljes kompenzációja riasztás idejére
➡️ a felszerelést teljes egészében a település biztosítja,
➡️ hosszú szolgálat után adómentes hűség- és elismerési járadékot
➡️ adókedvezmény a magánszemély és céges adományokra
➡️ kedvezményes biztosítások
➡️ ingyenes vagy kedvezményes közlekedés
➡️ önkéntes szolgálat beszámítása egyes közszolgálati előnyökbe
➡️ gépjárműadó- és illetékmentesség a mentőegyesületek járműveire
➡️ társaságiadó-kedvezmény a mentőszervezetek támogatására
➡️ az önkéntesek bizonyos tisztségek után évente adómentes tiszteletdíjat kaphatnak
➡️ Vannak olyan országok is, ahol az önkéntes tűzoltók nem teljesen önkéntesek, hanem készenléti díjat kapnak, külön fizetést kapnak minden riasztásért, rendszeres képzési díjazásban részesülnek, nyugdíj- és biztosítási rendszerük is van (pl. Egyesült Királyság).
A mi egyesületünk nevében beszélve: nem, mi sose akartunk és nem is akarunk fizetséget a munkánkért, de a diósjenői kollégám helyesen látja: nincsen elegendő utánpótlás, és ez ellen tenni kell. Nagyobb társadalmi elismertség szükséges, és ezt a nyugat-európai felsorolt példákkal lehet elérni. Ezeket a lépéseket elsőként az államnak kell megtennie, utána pedig talán hozzáigazodik a társadalom egésze, a cégeket is beleértve, mert erre is szükség lenne.
A mi egyesületünknél én vagyok a tarhálási igazgató, azaz folyamatosan igyekszem támogatásokat szerezni a működéshez, fejlesztéshez. A jelenlegi legfontosabb projekt, hogy még egy járművet szerezzünk az egyesületnek, mert egy jármű nem elég: néha nagyon sok a párhuzamos eset, de meg is hibásodhat. A múlt héten is szervízben volt, az Ipoly-völgyi Különleges Mentők adott kölcsön egy autót, hogy szükség esetén tudjunk vonulni. Ennek érdekében rengeteget, de tényleg rengeteg céget keresek fel támogatásért, és a legszomorúbb, hogy az esetek 98%-ban még válaszra sem méltatnak. Jelenleg kifejezetten autókereskedéseket írok, de emlékszem rá amikor a mostani Hillux-ra gyűjtöttük a pénzt, az összes Vác és Kemence között lévő nagyobb cégnek, vállaltnak írtam levelet és válaszadók száma egész pontosan 0️⃣volt. Ehhez képest kisebb helyi (Börzsöny környéki) vállalkozók erejükön felül támogatták az ügyet levél nélkül is, miközben akik könnyen megtehették semennyire. Magyarországon a nagy vállalatok nem veszik a fáradságot, hogy kis egyesületüket támogassanak, inkább letudják a „kötelező” adományozást a nagy és közismert segélyszervezetek vagy alapítványok támogatásával, ahová így milliárdok futnak be, a kis egyesületekhez pedig semennyi. Nincsen ennek megfelelő kultúrája itthon, és most az államon lenne a sor, hogy az önkéntesek társadalmi elismerésével idővel majd így közvetve idővel ezen is változtasson.
Ideje lenne, hogy az állam eldöntse pontosan hogyan is képzeli a tűzoltóságok jövőjét, milyen mintát akar követni – mert jelenleg nem látni egy egyértelmű koncepciót: mindenhol akarnak állami tűzoltóságokat, de legyen minél több önkéntes tűzoltóság is. Így semmire sincs pénz.
Ideje, hogy az egyesületek is felhagyjanak az eddig gyakorlattal és széthúzás helyett közösen képviseljék a szakmai és gazdasági érdekéket, valamint a szövetségeknek is a koordinált, előremutató, javaslatokat kidolgozó szerepe is sokkal fontosabb lenne.
Köszönöm a diosjenői kollégám gondolatébresztő írását, és minden más egyesületet arra bíztatok, hogy gondolkodjon tovább, az államtól pedig, hogy legyen valódi társadalmi egyeztetés.
A börzsönyi speciális mentők nevében,
Irimie Felix
tarhálási igazgató, szolgálatvezető
@followers #öte #önkéntestűzoltó #katasztrófavédelem #tűzoltó
Meddig várunk még? – Gondolatok az önkéntes tűzoltóság jövőjéről
Ma délután ismét ellátogattam az ausztriai Mariazellben megrendezett önkéntes tűzoltó fesztiválra. A délutáni program során három új tűzoltó gépjármű ünnepélyes felszentelését követhettem végig, majd a szolgálati elismerések átadása következett.
A kitüntetettek között volt olyan önkéntes tűzoltó is, aki 60 év szolgálat után vehette át elismerését. Hat évtized önkéntes szolgálat egy közösségért – ez önmagáért beszél.
A szertárban több száz ember gyűlt össze. (Mariazell lakosainak száma: 3813) Nemcsak a tűzoltók voltak jelen, hanem családtagok, gyerekek, nagyszülők és a település lakói is. Érezni lehetett, hogy itt az önkéntes tűzoltó nem csupán egy ember, aki riasztásra indul. Ő a közösség megbecsült tagja, akinek a munkájára büszkék.
És ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem lehetne ez Magyarországon is így?
Hazánkban több száz önkéntes tűzoltó egyesület dolgozik nap mint nap a települések biztonságáért. Sokszor elsőként érkeznek a káresetekhez, segítenek a hivatásos egységeknek, viharkárokat számolnak fel, közlekedési baleseteknél dolgoznak, eltűnt embereket keresnek, és ott vannak, amikor a baj bekövetkezik.
Mindezt önként, a szabadidejük terhére.
Ennek ellenére egyre több egyesület küzd súlyos létszámhiánnyal. Az idősebb tagok lassan befejezik aktív szolgálatukat, a helyükre azonban alig érkeznek fiatalok. Nem azért, mert a mai fiatalok ne lennének segítőkészek, hanem mert kevés az ösztönzés, kevés az elismerés, és egyre nehezebb összeegyeztetni az önkéntes szolgálatot a mindennapi élet kihívásaival.
Ha ez így folytatódik, néhány éven belül egyesületek százai tűnhetnek el. Velük együtt pedig elveszhet több mint egy évszázad hagyománya, felbecsülhetetlen tapasztalata és egy olyan közösségi érték, amelyet később már nem lehet egyik napról a másikra újra felépíteni.
Ezért szeretnénk megszólítani Magyarország döntéshozóit.
Kérjük, gondolják újra az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatási rendszerét! Ne csupán az eszközökre és a pályázatokra jusson figyelem, hanem az emberekre is. Olyan ösztönzőkre van szükség, amelyek valóban vonzóvá teszik ezt a szolgálatot a fiatalok számára.
Ausztriában az önkéntes tűzoltók munkáját különböző kedvezményekkel – többek között adókedvezményekkel – is elismerik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal generációk szívesen vállalják ezt a felelősséget, és továbbvigyék azt, amit szüleik és nagyszüleik elkezdtek.
Nem irigyelni kell a jó példát, hanem tanulni belőle.
Az önkéntes tűzoltóság nem kiadás, hanem befektetés. Befektetés az emberek biztonságába, a vidéki közösségek erejébe és a jövő generációiba.
Mert amikor megszólal a sziréna, senki sem azt kérdezi, hogy hivatásos vagy önkéntes érkezik. Egyetlen dolog számít: hogy jöjjön valaki, aki segít.
Most még van kitől segítséget kérni. Tegyünk azért, hogy ez húsz-harminc év múlva is így legyen!
Tisztelettel
Varga Ferenc elnök
Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Ma délután ismét ellátogattam az ausztriai Mariazellben megrendezett önkéntes tűzoltó fesztiválra. A délutáni program során három új tűzoltó gépjármű ünnepélyes felszentelését követhettem végig, majd a szolgálati elismerések átadása következett.
A kitüntetettek között volt olyan önkéntes tűzoltó is, aki 60 év szolgálat után vehette át elismerését. Hat évtized önkéntes szolgálat egy közösségért – ez önmagáért beszél.
A szertárban több száz ember gyűlt össze. (Mariazell lakosainak száma: 3813) Nemcsak a tűzoltók voltak jelen, hanem családtagok, gyerekek, nagyszülők és a település lakói is. Érezni lehetett, hogy itt az önkéntes tűzoltó nem csupán egy ember, aki riasztásra indul. Ő a közösség megbecsült tagja, akinek a munkájára büszkék.
És ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem lehetne ez Magyarországon is így?
Hazánkban több száz önkéntes tűzoltó egyesület dolgozik nap mint nap a települések biztonságáért. Sokszor elsőként érkeznek a káresetekhez, segítenek a hivatásos egységeknek, viharkárokat számolnak fel, közlekedési baleseteknél dolgoznak, eltűnt embereket keresnek, és ott vannak, amikor a baj bekövetkezik.
Mindezt önként, a szabadidejük terhére.
Ennek ellenére egyre több egyesület küzd súlyos létszámhiánnyal. Az idősebb tagok lassan befejezik aktív szolgálatukat, a helyükre azonban alig érkeznek fiatalok. Nem azért, mert a mai fiatalok ne lennének segítőkészek, hanem mert kevés az ösztönzés, kevés az elismerés, és egyre nehezebb összeegyeztetni az önkéntes szolgálatot a mindennapi élet kihívásaival.
Ha ez így folytatódik, néhány éven belül egyesületek százai tűnhetnek el. Velük együtt pedig elveszhet több mint egy évszázad hagyománya, felbecsülhetetlen tapasztalata és egy olyan közösségi érték, amelyet később már nem lehet egyik napról a másikra újra felépíteni.
Ezért szeretnénk megszólítani Magyarország döntéshozóit.
Kérjük, gondolják újra az önkéntes tűzoltó egyesületek támogatási rendszerét! Ne csupán az eszközökre és a pályázatokra jusson figyelem, hanem az emberekre is. Olyan ösztönzőkre van szükség, amelyek valóban vonzóvá teszik ezt a szolgálatot a fiatalok számára.
Ausztriában az önkéntes tűzoltók munkáját különböző kedvezményekkel – többek között adókedvezményekkel – is elismerik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal generációk szívesen vállalják ezt a felelősséget, és továbbvigyék azt, amit szüleik és nagyszüleik elkezdtek.
Nem irigyelni kell a jó példát, hanem tanulni belőle.
Az önkéntes tűzoltóság nem kiadás, hanem befektetés. Befektetés az emberek biztonságába, a vidéki közösségek erejébe és a jövő generációiba.
Mert amikor megszólal a sziréna, senki sem azt kérdezi, hogy hivatásos vagy önkéntes érkezik. Egyetlen dolog számít: hogy jöjjön valaki, aki segít.
Most még van kitől segítséget kérni. Tegyünk azért, hogy ez húsz-harminc év múlva is így legyen!
Tisztelettel
Varga Ferenc elnök
Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület
„Diósjenő szolgálatáért” elismerésben részesült egyesületünk
A 2026. július 11-én megrendezett Jenő-napi ünnepségen nagy megtiszteltetés érte a Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Diósjenő Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a településért végzett kitartó szolgálatunk és a közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységünk elismeréseként a „Diósjenő szolgálatáért” kitüntető címet adományozta egyesületünknek.
Az elismerés minden jelenlegi és egykori önkéntes tűzoltónknak szól, akik áldozatos munkájukkal, szabadidejüket feláldozva szolgálják településünk biztonságát. Köszönjük Diósjenő Önkormányzatának a megtisztelő kitüntetést, amely egyúttal arra is ösztönöz bennünket, hogy a jövőben is ugyanazzal az elhivatottsággal végezzük önként vállalt szolgálatunkat.
Köszönjük a bizalmat! 🚒❤️
A 2026. július 11-én megrendezett Jenő-napi ünnepségen nagy megtiszteltetés érte a Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Diósjenő Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a településért végzett kitartó szolgálatunk és a közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységünk elismeréseként a „Diósjenő szolgálatáért” kitüntető címet adományozta egyesületünknek.
Az elismerés minden jelenlegi és egykori önkéntes tűzoltónknak szól, akik áldozatos munkájukkal, szabadidejüket feláldozva szolgálják településünk biztonságát. Köszönjük Diósjenő Önkormányzatának a megtisztelő kitüntetést, amely egyúttal arra is ösztönöz bennünket, hogy a jövőben is ugyanazzal az elhivatottsággal végezzük önként vállalt szolgálatunkat.
Köszönjük a bizalmat! 🚒❤️
Tűzoltóünnep Mariazellben – belecsöppentem a háromnapos fesztiválba
A mai napon Mariazellbe érkezve egy igazán különleges hangulat fogadott. Éppen kezdetét vette a helyi önkéntes tűzoltóság háromnapos fesztiválja. A rendezvényen élőzene, finom ételek, járműszentelés, családi programok és természetesen a tűzoltók közössége várja a látogatókat. A fesztivál bevételét a Mariazelli Önkéntes Tűzoltóság új járműveinek és felszereléseinek beszerzésére fordítják.( Nem mintha lenne mit fejleszteni rajta 😂)
mariazell.at
Külön öröm számomra, hogy holnap szabadnapos leszek, így lesz időm közelebbről is megismerni az osztrák kollégák rendezvényét, tapasztalatot cserélni és egy kicsit kikapcsolódni. Egy tűzoltónak azt hiszem, ilyenkor csak egy mondat jut eszébe:
– Itt a helyem!
Üdvözlettel Mariazellből:
Varga Ferenc (Piktor)
Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület
A mai napon Mariazellbe érkezve egy igazán különleges hangulat fogadott. Éppen kezdetét vette a helyi önkéntes tűzoltóság háromnapos fesztiválja. A rendezvényen élőzene, finom ételek, járműszentelés, családi programok és természetesen a tűzoltók közössége várja a látogatókat. A fesztivál bevételét a Mariazelli Önkéntes Tűzoltóság új járműveinek és felszereléseinek beszerzésére fordítják.( Nem mintha lenne mit fejleszteni rajta 😂)
mariazell.at
Külön öröm számomra, hogy holnap szabadnapos leszek, így lesz időm közelebbről is megismerni az osztrák kollégák rendezvényét, tapasztalatot cserélni és egy kicsit kikapcsolódni. Egy tűzoltónak azt hiszem, ilyenkor csak egy mondat jut eszébe:
– Itt a helyem!
Üdvözlettel Mariazellből:
Varga Ferenc (Piktor)
Diósjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület
